Erdélyi Magyarok Egyesülete

Sztána a szüreti mulatságok idején –egy pesti lány szemével

Épp, hogy felocsúdtam abból a csodálatos élményből, hogy Andrásom megmutatta nekem gyönyörű kis mézeskalács házunkat a Gyimesekben, a következő hétvégén már Sztánán, egy kedves kis Kalotaszegi faluban találtam magam. Sztána, édes Istenem, emléke máig elevenen bennem él.
A csendes kis házikóban már nagyon vártak minket. Kati néni és unokája tüsténkedett, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, az ágy szépen megvetve várjon, a kályha melegen duruzsoljon, mosdani kellemes körülmények között lehessen és a hasunk is tele legyen mindenféle finomsággal.
Pompás vacsorát kaptunk töltött tojás volt és jófajta szilva pálinka. Én mint szerény menyecske eddig nemigen ittam tömény ital, de az akkor ott olyan jól esett, és annyira finom volt… A töltött tojás, mi tagadás magával ragadott, sosem ettem még ennyire finomat, no nem az éhség beszél belőlem, az íze máig a számban van. Tálalása a maga egyszerűségében is pazar volt, a kínálási mód pedig, előző Erdélyi utazásunk alkalmával is megfigyelt már-már kihalófélben lévő, szóhasználatok természetes összessége: tessék fogyasztani!!!!!

Fáradtak voltunk, de mégis csodálattal nézegettem a Kalotaszegi varrottasokat. Andrásom rögtön kedveskedése jeléül vásárolt nekem a gyimesi házunkba három párnát, két fehéret és egy pirosat. Az egyiken volt egy madárka pár ami egymásra néz. Akkor még nem tudtam, hogy ez jellegzetes kalotaszegi írásos varrottas minta. Később, pár pálinka után, a dunyhákkal megrakott tiszta szobában, ahol jó meleg volt, kellemes és nyugalmas álomra hajtottuk fejünket. Holnap szüreti mulattság lesz.

Geyer Anikó Gyöngyi